Elektrofiziológiai Műtő

Az elektrofiziológiai vizsgálat és abláció egy többtagú csoport szoros együttműködése révén valósul meg. A beavatkozást végző orvos munkáját a műtőben altatóorvos és asszisztens, elektrofiziológiai technikus ill. műtősnő, műtős segéd segítik.

Az elektrofiziológiai vizsgálat során szigorú műtői sterilitási szabályok megtartása szükséges. Ennek érdekében a gyermek fertőtlenítőszeres fürdést követően alsóneműben, takaróval betakarva érkezik a katéteres laborba. A testfelszíni (EKG-, defibrillátor- és indifferens, ún „földelő-”) elektródák felragasztása ébren történik. Ezt követően az altatóorvos és asszisztense elaltatják a gyermeket, aki így a további történéseket nem érzékeli.

Altatás után történik a katéterek felvezetése. Általában a test két-három pontján szúrja meg a katéterező orvos a gyermek nagy vénáit. A jobb vagy mindkét oldali lágyékhajlatban a combvénát megszúrva az éren keresztül két katétert vezet fel a szívbe: egyiket a szív jobb pitvarába, a másikat tovább a jobb pitvar-kamrai billentyűn keresztül a jobbkamra csúcsáig. A nyaki régióban vagy a kulcscsont alatti nagyvéna megszúrásával általában az orvos egy harmadik katétert is felvezet a szív fő gyűjtőerébe, az ún. „sinus coronariusba”. Ez egy hosszú csőszerű vénás öböl, amely körben húzódik a bal pitvar-kamrai szájadék körül. Ezek seítségével az orvos az első két katéteren keresztül a szív jobb oldaláról, a harmadikon keresztül a szív bal oldaláról tud elektromos jeleket érzékelni, vagy ugyanezeken a területeken elektromos jeleket küldeni a szív felé. (Időnként egy negyedik elektróda is felvezetésre kerül, amely folyamatosan jelzi az orvos számára a pitvar-kamrai csomó pontos elhelyezkedését és aktuális működését, a csomó épségét.)

A katéterek felvezetése után végzi az orvos az elektrofiziológiai vizsgálatot. A felvezetett katéterek elektromos jelek leadására és érzékelésére egyaránt képesek. A vizsgálat elején a katéterező orvos a szív belső felszínét a katéterrel mintegy letapogatva egy monitoron kirajzolja a szívüreg anatómiai képét, ill. az elektromos jelek alapján ezen a virtuális anatómiai képen jelöli a szív saját elektromos ingerületvezető rendszerének fontos képleteit.

A diagnózis pontos felállítását követi a terápiás eljárás, többnyire az azonosított aritmia szubsztrát roncsolása, az abláció. Ebben a fázisban az orvos az egyik diagnosztikus katétert ún. ablációs katéterre cseréli. Az ablációs katéter olyan speciális szívkatéter, mely szintén képes elektromos jelek érzékelésére, ugyanakkor a katéter szívbe vezetett vége radiofrekvenciás hullámokkal felforrósítható. A beavatkozást végző orvos amikor megbizonyosodott arról, hogy a katéter vége a megfelelő pozícióban van és stabilan ott is tartható, akkor egy pedál segítségével bekapcsolja a katéterrel összekötött generátort, amely a radiofrekvenciás hullámokat biztosítja és aminek segítségével a katéter vége felforrósodik. A kb. 1 percig tartó égetéssel az orvos elroncsolja a pici 1-2 mm-es aritmia szubsztrátot.

Az égetés helyett választható másik lehetőség a fagyasztással történő roncsolás (ún. krioabláció). Ez az eljárás egy más típusú katéter felvezetését igényli. A kriokatéter vége -80 Celsius fokra hűthető és a szubsztrátra illesztve egy más típusú szöveti roncsolást eredményez. Ez az eljárás azért biztonságosabb az égetésnél, mert lassabb, és a folyamat bizonyos fázisaiban még visszafordítható. Az orvos a szív belső felszínén, a szubsztrátra illeszti a kriokatétert, és a katéter végét -80 Celsius fokra hűti le miközben figyeli a szívből elvezetett szignálokat. Amennyiben az AV csomó vezetőképességének csökkenésére utaló szignál-eltéréseket észlel, a fagyasztási folyamatot megszakítja, és az AV csomó vezetőképessége helyreáll.

Eredményesség, korai és késői recidiva (visszatérés)


Az antiaritmiás gyógyszeres kezeléssel szemben a katéteren keresztüli abláció a ritmuszavar egyszeri és végleges terápiáját jelenti. Betegségtől függően, de általában 95% fölötti a sikerarány, ami azt jelenti, hogy egyetlen beavatkozással véglegesen megszűnik a ritmuszavart okozó  anatómiai alap probléma. Az anatómiai szubsztrát azonosítása nem képalkotással, hanem elektromos jelek alapján történik, maga a szubsztrát valóságosan nem láttatható. RF abláció esetén 5%, krioabláció esetén 10% esélye van annak, hogy a katéteres laborban a beavatkozást végző orvos az elektromos jelek alapján úgy észleli, hogy a szubsztrát véglegesen roncsolódott, az mégis egy idő után újra működőképessé válik és továbbra is hajlamosíthat a ritmuszavarra, azaz a ritmuszavar „recidivál”. Előfordulhat, hogy a ritmuszavar a katéteres laborból visszatérve a kórteremben, a másnapi kontroll során, vagy akár hetek múlva tér vissza (késői recidiva). Ezért centrumunkban az a gyakorlat, hogy 3 hónappal az abláció után kontroll vizsgálatra visszahívjuk a betegeinket. Egy év tünetmentesség után recidiva már nem várható.